Lámpás, szerelem és hormonok

Mire (is) való ma egy vendégház?

Hogy jönnek ide a hormonok?

(Részben) ismeretterjesztő írás következik.

2021-22-es jegyzeteimet nézegetve látom, hogy akkoriban megfogalmaztam: szeretném, ha azt a “luxust” élnék meg a Vendégeink a Lámpásban, hogy minőségi időt töltsenek nálunk, akár ki sem mozdulva, csak a házban, egymásra figyelve - legyenek szerelmesek, barátok, vagy rokonok. Ezt továbbra is így gondolom! 

Legtöbbször párok érkeznek hozzánk, és a visszajelzések alapján nem csak a pihenés kerül a fókuszba. Boldogan olvasom újra és újra a vendégkönyvben, hogy úgy tudtak egymásra figyelni, igazán, ahogyan régóta nem! 

Ápolni, mélyíteni egy párkapcsolatot - könnyű mondani, csinálni nehezebb.

Egy saját élmény a sok közül, amikor első kisfiúnk születését követően először mentünk randira a Férjemmel, emlékszem, nagyon suták voltunk… Azt sem tudtuk, mit kezdjünk a hirtelen ránk szakadt kettesben-idővel és egymással. Kéthetente mentünk randiestére, és egyre jobban belejöttünk. De aztán érkezett a következő gyerek, újabb kihívások, majd a nagy fordulat: költözés, építkezések (saját móri házunk és a Lámpás), harmadik gyerek… Mindig újra előről kezdeni a randi-próbálkozásokat, egyre kevesebb idővel, egyre fáradtabban, folyamatosan változó körülmények között. Közben rádöbbenni, mennyire sok területen messze is vagyunk valójában: feldolgozatlan, tisztázatlan dolgok - jött a tartós lelki munka mindkét oldalon. Összességében: nehezített terep - mint mindenkinél! 

Futkosnak a gondolataim…

Tombol a nyár: esküvők, táborok, fesztiválok, nyaralások ideje. 

Eszembe jutnak régről a fesztiválélményeim, ahol forr a vérünk, hosszúak a napok és nehezek a reggelek, semmi tervezettség, semmi jövőkép, csak vagyunk. Elmúlt szerelmek, elkopott barátságok…

Aztán ugrás mára: nap mint nap látom a szebbnél szebb jegyes- és esküvői fotókat a közösségi médiában, előkerülnek a sajátjaink is. Vajon kik hol, hogyan találkoztak? Hogyan döntöttek egymás mellett? Mik voltak a kudarcaik, örömteli megtapasztalásaik? Éltek át újrakezdést, megbocsátást…? Szeretem a történeteket!

Ezt miért nem tanultuk bioszórán?

Innen váltás, beugranak néhány évvel korábbról az ifitáborok, ahol már felnőttként ülök a kamaszokkal, “kis felnőttekkel” csoportvezetőként… Magyarázom nekik a hormonokat, nem tudom, ők ma mennyire emlékeznek, én mindenesetre elmondhatatlanul lelkes vagyok, éppen frissen ástam bele magamat dr. Gloviczki Eszter előadásaiba, anyagaiba - például ebbe itt -, és csak csodálkozom: ezt miért nem tanultuk ÍGY az iskolában? Vagy csak nem figyeltem?

A kapcsolatok és azon belül is a szerelem biokémiájáról van szó, eléggé közérthető módon - matekos, mindenben a logikát kereső fejemben csak úgy kattognak a fogaskerekek, azta! Ez egy izgalmas rendszer, csoda! Fenil-etil-amin (PEA), endorfin, dopamin, szerotonin, oxitocin… Másfél-két évig megy “magától” (a PEA-hormon magas szintjétől…) a rózsaszín köd, az “ő-a-mindenem", “tökéletes”, “életem szerelme”? Ezt keressük, ezt a lángolást később, ez viszont egyszeri és megismételhetetlen ugyanazon emberrel? És ez egy “bedrogozott állapot”, a szervezet pedig idővel leállítja a termelését, s utána már a kötődés mélyebb kialakításán kellene dolgozni? (Kinek vannak meg a kétévente váltások…? A PEA-ködben keletkezett szerelmes dalok és versek, vagy éppen azok, amelyek a depresszióért is felelős alacsony szerotonin-szint miatt, egy szakítás után íródtak?) Aztán jön a “nem illünk össze”, az “idegesít”, a “nem értem, hová tettem a szememet”? Vagy ha nem ennyire drasztikus, a csendes elhidegülés, egymás mellett élés inkább már barátként, mint szerelemben? Tudom, most eléggé elnagyolom…

Mégis, hogyan lehet megállítani, átfordítani, sőt újra szerelembe fordítani a hanyatló tendenciákat? Akit érdekel, érdemes utánaolvasni, ásni-kutatni. Megrendítő látni a csodálatos tervezettséget az egész hormonműködésben, és felismerni úgy a hiba- mind a sikerfaktorokat. 

Vajon mennyire vagyunk tudatosak abban, hogy megtanuljuk, megértsük, ami bennünk történik? Látunk rossz példákat? Jókat is…?

Kezdjük otthon!

Én annyira örülök, amikor párként eltökéltek vagytok, és bennünket is választotok arra, hogy nálunk szerezzetek együtt élményeket, emlékeket, és mélyítsétek a kapcsolatotokat (termeljetek oxitocint, endorfint, dopamint, szerotonint közösen). Jók a közös programok, éttermezés, utazások, koncertek, séták, színház, mozi. A közös projektek is szépen össze tudnak csiszolni. Mindezek mellett meg vagyok róla győződve, hogy az a legjobb, ha mindenekelőtt otthon, egy fillért sem költve próbálunk meg minden lehetőséget kihasználni azért, hogy megtanuljuk egymással a bizalmat, intimitást kiépíteni, fenntartani, hogy a boldog párkapcsolatok statisztikáját erősítsük. Aztán gyertek a Lámpásba!