A konyha - a legizgalmasabb DIY-megoldásaink

Amikor megvettük az - eredeti funkciójában hétvégi - házat, egy szűk, hozzávetőleg 250x120 cm-es (!) főzőfülkét nevezhettünk konyhánknak. Persze, biztosan sokunknak ugranak be kellemes emlékeink, vagy álmodozásaink a hasonlóan mini helyiségekkel kapcsolatban: a szűkös nyaralóba a picúr ablakokon keresztül beszűrődik a reggeli napfény, miközben az átfóliázott, “márványmintás” konyhabútorban keresgéljük a kiskanalat a reggeli kávénkhoz, amit a rezsón a kotyogósban készítettünk el… 

Korábbi és még korábbi képek a házikó konyhájáról - még leválasztva

Az eredeti típusház rész (a faház) három helyiségre volt osztva: a konyhára, a hálóra és a nappali-étkezőre. (Az előszoba és a fürdőszoba téglából készült hozzáépítés.)

Szép volt, jó volt, de mi nem ezt szerettük volna. Nyilván küllemében sem, de ugyanúgy az elszabdaltságáért sem dobogott a szívünk.

Fontosnak tartottuk - nemcsak a konyhánál, hanem a teljes folyamatban -, hogy a régit, az újat, a hazait és a saját készítésűt is behozzuk a házba. A konyhában számos lehetőség adódott a DIY-projektekre.

Minden funkció maradt ugyan a helyén, de Eszter (Greenster) már az első skiccein kivette az összes falat, és egyedül a konyha-hálósarok között határolt: oda vázolt fel egy izgalmas térelválasztót stafnikból, lécekból és polcokból. Már az első rajzokon szinte egy az egyben ugyanaz a “rácsos” polc szerepel, amit most a valóságban is láthatunk. Sokat törtük a fejünket, hogyan fogjuk rögzíteni a mennyezethez és a padlóhoz - még a szerelés előtti utolsó pillanatokban is ment a tanakodás, de aztán meglett a megoldás. A polcrendszert az ezermesterünk készítette el, és néhol én is besegíthettem egy kis dekopírozással. A festés is az én reszortom volt. A táblásított fenyőből méretre vágott polcok viaszos felületkezelést kaptak, a kis lécek a csiszoláson kívül semmit. 

A konyhabútor “semmi extra”: a svéd áruházban vettük, és most már örülünk, hogy az eredetileg tervezett fekete frontok helyett a szürkékből kaptunk csak - számunkra így harmonikusabb az összkép.

Ami egyedivé és különlegessé teszi viszont a konyhabútort, az a pultként és a falon is használt CK (cementkötésű forgács) lap. A kivitelezést a mi Legszuperebb Kőműveseink végezték. Én előtte már egy éven keresztül cidriztem, hogy minden rendben menjen majd ezzel a masszív, ellenben méreténél és anyagánál fogva a szállítás és megmunkálás során törékeny anyaggal. A Srácok a legnagyobb nyugalommal vágták, alakították, ragasztották a lapokat, és végre megnyugodhattam.

Így több mint félév távlatából azt mondom, vízszintes, igénybe vett felületként nem az igazi ez az építőlemez, hiába az alapos impregnálás. A szépsége és különlegessége számomra viszont így sem vitatott. Függőleges felületként pedig kiválóan működik! Akárcsak a fürdőben, itt is Eszter műalkotása szerepel a falon: másfél nap koncentrált munkájának eredménye a csodás fekete-sárga geometrikus minta. 

Aki érdeklődik iránta, a CK lapos kalandjainkról bővebben ír Eszter.

ELŐTTE

UTÁNA

A végleges fotón látszik, hogy a festett CK lap fölé egy praktikus konyhai polc is felkerült. A térelválasztó polcaihoz használt táblásított fenyőből éppen úgy és annyi maradt, hogy a kis “lebegőket” el tudtuk készíteni belőle. (A skandináv pinkre festett “kádpolc” is ebből a lepottyanó anyagból készült.) A fotózás elején a polcok még a kanyarban sem voltak. Amíg Réka (Simples Studio) a napozóteraszon és a kertben a nyáresti csodás fényeket-árnyékokat, a gyerekek játékát és a panorámát fotózta, a Férjeink bent fúrtak a konyhában… Milyen jó, hogy nem hagyták, hogy lebeszéljem őket erről, mert ez lett az egyik legpraktikusabb tároló- illetve pakolóhely a házban.

A Ház felújításáról és a mindennapjairól még sok történetünk van…