A fürdőnk - megannyi fejtörő a legkisebb helyiségben

A fürdőnk a ház bemutatása során mindig a legutolsó helyre csusszan. A virtuális és a valós térben egyaránt.

Amikor megérkezünk a Lámpáshoz, először a kerttel találkozunk. Aztán fölbaktatunk a lépcsőn, és meglátjuk a teraszokat. Mind a hármat: a ház frontján lévő “beharapást”, a “buszmegállót”, ahonnan a bejárat is nyílik, és a ház feletti napozóteraszt. Bemegyünk, és az előszobában lepakolunk, majd megpillantjuk bal kéznél a mini lépcsősort, ami a kis borospincénkbe visz az üvegajtón keresztül. Jobbra a nappali-háló-konyha-étkező egylégtere, Megállunk a kilátás miatt. Elcsodálkozunk: “ilyen messzire ellátni innen?” Szegény fürdő… Őt észre sem vettük eddig. Pedig a legnagyobb győzelmeink ott születtek a tervezés és kialakítás során.

Honnan indultunk?

A házikó legapróbb helyisége számomra egy nagyon nyomasztó szeglete volt a világnak. Tomba, nem elegendő világítás, ferde, alacsony mennyezet, felhullámosodott falburkolat, borzalmas állapotú szaniterek, fura szagok. Pici ablak. Már-már klausztrofób. Innen terveztünk eljutni egy olyan helyiségig, ahová szívesen megyünk, sőt, a lábaskád miatt a nyugalom és elvonulás kellemes szigetévé kellett válnia. Belevágtunk. 

A burkolatok

Már a tervezés elején tudtuk Eszterrel (Őrfi Eszter - Greenster), hogy mi ide csempét, “taposót” biztosan nem szeretnénk. A legkönnyebb döntés a 3-4 évünk alatt talán a CK lap (vagy más néven betonyp) kiválasztása volt. Egy inspirációs kép láttán azonnal felkapcsolták nekünk a villanyt. Jobban mondva Eszternek, én pedig nagyon lelkes lettem az ötlettől: ez egy gyönyörű anyag, mindent hoz, amit szeretnénk: természetes, hiszen fából és cementből készült, gyönyörű a felülete, és egyben pakolászható, betervezhető, hiszen táblásítva árulják. Az ára is egészen kedvező.

A padló keményebb diónak bizonyult. Mindenhová egységeset szerettünk volna, hogy ne tagoljuk az amúgy nem nagy tereket - összesen kb. 40-45 m2 között van a házunk alapterülete. Hosszas mérlegelés után - kb. fél évig ötleteltünk, és kutattuk a legjobb megoldást - amellett döntöttünk, hogy egy vékony estrich betonréteg és zárórétegnek egy vízalapú prémium betonfesték lesz a befutó. Azóta sem bántuk meg egyiket sem, mert jól kezelhetőek. A padló apró hibái bármikor könnyen javíthatóak, szép, takarítható. A vizes helyiségbe is kiváló. A CK lap pedig már “megmentett bennünket” egy esetben, amikor egy vízszerelési hiba folytán hozzá kellett férnünk a szerelőfal mögött a csövekhez. Csempe esetén bontanunk kellett volna, így viszont néhány óra alatt megoldódott a baj: a csavarokkal rögzíett lapot egyben elmozdították, majd a szerelés után visszatették a helyére. Apró javításokat kellett csupán eszközölnünk.

A falra a többi felületen pedig beltéri, vízálló, finomszemcsés dekorvakolat került, néhol extra impregnálással.

A kád

A legfrusztrálóbb a kádra való várakozás volt. Már az elején kizártuk a modern akrilkádakat. Mi lábasat szerettünk volna! Azt a gyönyörű kis formásat! Igen ám, de nekünk mindösszesen 160 cm széles helyünk volt hátul, a legtöbb vintage lábaskád viszont 180, vagy 190 cm méretben volt elérhető, azok is bődületesen magas áron. A méretben megfelelőek pedig szögletes, beépítehtő modellek voltak, mi pedig csak szabadon állóban gondolkodtunk. Volt, hogy utolsó pillanatban alkudoztam egy hölgynél, aki képes volt egy számunkra is megfelelő darabot 15.000 forintért eladni - én négyszeres árat ígértem, de nem várt rám, azonnal vitték az orrunk előtt a kádat. A családban eközben használtlakás vásárlás történt, de mi persze nem igazán figyeltük az ottani eseményeket, annyira el voltunk foglalva a Lámpással. Egyszer csak érkezett egy fotó: “nézzétek, már jól állunk a fürdőbontással, ezt a kádat a napokban visszük a MÉH-be, és indul a felújítás.” A fotón egy számunkra tökéletes formájú kis gyönyörűség, nem túl szép állapotban. Megfagytam. Talán ez a mi méretünk lesz? Még két napig izgultam, mire a méret kiderült. Már sejthetitek a történet végét: a Lámpásban most ez a kád fogadja a Vendégeket. Homokfúvással tisztíttattuk a külsejét, a belsejét pedig egy profi kádfelújító varázsolta újjá. A külső festést a korlátunk maradék festékével végeztem. Nagyon szeretjük, igazi éke a fürdőnek, és tulajdonképpen ő egyúttal (szerintünk) stílusos wellness-elem is a házban. A nyitott fürdőajtón keresztül még a gyönyörű panoráma is elérhető…

Minta “ideöntötték” volna - mást el sem tudnánk itt képzelni

Az a fránya bojler

Igazi fejtörőként bukkant elő újra és újra a bojler kérdése. A mi fejünk pedig nagyon keménynek bizonyult. Végig a fürdőben gondolkodtunk mint lehetséges helyszín, és sehogy sem akart kijönni az egyenlet helyes megoldása. A vége mindig valami túl nagy, túl rossz helyen, túl bojleres lett… Egy majdnemhogy kiságy méretű behemótot kellett volna bevarázsolnunk a mi kis könnyed, légies fürdőszobánkba. Mennyire meghitt habfürdőzés az, amikor ott villog valami körülötted…? Eldugni nem tudtuk volna, mondván: még egy bojlerszekrényt is erőltessünk oda?

A mi szuper Kivitelezőinkkel együttgondolkodva valahogy beugrott végre, hogy ki tudjuk vinni a bojlert az előszobába! A Srácok nagyon ügyesen elvezették a csöveket, és egy korábbi ajtó-elhelyezési baki miatt az előszobaajtó mögött csodás helyet kapott a kis monstrum egy - most már tudjuk, hogy - nélkülözhetetlen és a szemnek is kellemes szekrény ajtajai mögött. 

Itt bújik meg a bojlerünk és néhány takarítóeszköz is

Hab a tortán (meg persze a kádban, de most nem erről…)

Nem is a hab, hanem igazából a cseresznye a fürdőprojektben a szőnyeg és a belógó lámpa voltak! A Naturflorral akkor már régóta szemeztünk, és végre eljött a mi időnk! Az etyeki raktárukban egy “maradék”, számunkra kicsit túlméretes darabka tengerifű szőnyegbe szerettünk bele, és egyben elhoztuk. Párhuzamosan kerestük a megfelelő lámpát a mosdókagyló mellé. Eszternek jött az ötlete, hogy Ferenc Ritával (Nature in Home) alkotnának egy lámpabúrát a szőnyeg felesleges részéből. Erről viszont ő többet tud mesélni…

Így lett egy csodás beszerzőkörűtból, 5000 forintból és egy jó hangulatú privát fonó-workshopból egyszerre szőnyegünk és lámpánk. Ők is a kincsek közé tartoznak immár.