Egy csodás együttműködés margójára

Greenrococo

X

Izsóp

X

Lámpás az Úton

〰️〰️〰️

Greenrococo X Izsóp X Lámpás az Úton 〰️〰️〰️

A Lámpás tervezgetésének legeleje óta arra vágyom, hogy ez a szállás egy olyan hely lehessen, ahol a Vendégek szeretnek “csak ott lenni”, és az sem baj, ha mondjuk az időjárás miatt ki sem mozdulnak az ittlétük alatt. Vissza-visszaolvasgatom a régi anyagaimat ebből a tervezési időszakból, és most ez lett hangsúlyos (a szöveg végül sehová sem került ki a honlapon):

“A legnagyobb és legfenntarthatóbb luxus -

Legyél itt igazán: beszélgess, töltsd a Veled érkezőkkel, vagy magadban értékesen az ajándékba kapott időt!

Ez - a dolgoknak az igazi mélységében való megélése - ma talán a legnagyobb, egyben legelérhetőbb luxus, mégis kevesen engedik meg maguknak.

Menj kirándulni, túrázz, ismerd meg a környékbeli helyeket, borászatokat, éttermeket - kincsek vannak itt! Mégis, maradj sokat a házban, a kertben is - egyedül, vagy azokkal, akikkel jössz. Érkezz meg. Pakolj ki. Vedd birtokba. Nézz körbe. Várj. Helyezkedj bele.”

Ilyen pillanatokat szerettünk volna Rékával (Simples Studio) is megragadni, amikor a fotózások zajlottak a Lámpásban.

Ha egy kellemes vendégházi tartózkodásra gondolok, még mindig ezek ugranak be. Meséltem már arról is, hogy a legtöbb vendégkönyv-bejegyzés arról szól, milyen jó volt igazán egymásra figyelni, kiszakadni a hétköznapokból, olvasgatni, kádazni, pihenni, akár nem menni sehová. 

Rajzok - annyira szeretem, amikor a Vendégek nyomot hagynak maguk után a vendégkönyvben.

 

Ezért örültem annyira, amikor @izsop_ Nóri megkeresett, hogy olyan kézzel varrott könyveket szeretne készíteni kifejezetten nekünk, amelyek borítóját a konyhai festésünk inspirálja. Ezek üresek, és arra várnak, hogy itt kezdjétek el használni őket. “Csupán” egy gondolat-vezérfonalat alkotott bele Nóri, amit tetszés szerint használhattok, vagy sem.

Közben találkoztam @greenrococo Krisztina termékeivel és azzal a varázslatos kerttel a pannonhalmi dombok között, amibe róluk olvasgatva csöppentem bele. Növényi, kézzel és kis tételben készült kozmetikumai számomra egészen új dimenziót nyitottak. Alig várom, hogy meg is látogassuk őket a csodakertben!

Összeállt a kép: ha én pihennék a Lámpásban, egy ilyen csomagnak biztosan örülnék: Nóri könyve a gondolatébresztővel és Krisztina kézkréme, arcpermete és arcgőze csodás kiegészítői lehetnek a Lámpás-napoknak és később az otthoni hétköznapoknak is. Ha egyedül jönnék, akkor azért, ha pedig valakivel ketten, akkor azért. A könyvet akár együtt is írhatjuk, de lehet akár csupán egyikőnké is. Írhatunk bele felváltva… vagy rajzolhatunk bele közösen. Írhatunk verset soronként, egyszer az egyikünk, egyszer a másikunk. Írhatunk az írógéppel, és beleragaszthatjuk az “izsóp-naplóba”. (Vinnem kell ki ragasztót!) A kozmetikumok illata mindig a Lámpásban töltött napokra fog emlékeztetni… 

A mélyen, igazán, értékesen megélt pillanatokhoz persze nem kell feltétlenül szálláshelyre menni, és extra dolgokat behozni. A szemlélődés, az odafigyelés, egymásra hangolódás bárhol tökéletesen elérhető, és az is lenne a cél, hogy - klisékkel szólva - ebben a rohanó, felgyorsult világban ezt napi szinten megtegyük. Ha viszont megengedhetjük magunknak, és ezt ünnepibb keretek között gyakorolnánk, az segít, katalizál, tanít. 

Szerettem volna ezeket megörökíteni, leírni. Tudom, hogy még gyerekcipőben járunk a Lámpással és a vendéglátással, és sokmindent kell még megtapasztalnunk, megtanulnunk, de olyan jó lesz majd visszanézni erre az első, kibontakozó, illatos-ropogós együttműködésre. Látni, merre lehet még innen továbbmenni. Vagy éppen megmaradni ebben, és nem mindig a növekedést, bővülést, változást keresni. 

Vajon Ti szeretitek, választjátok majd ezt a csomagot a szállás mellé? 


Itt olvashattok róla még.

Previous
Previous

A fürdőnk - megannyi fejtörő a legkisebb helyiségben

Next
Next

Az én történetem