2025 • 2026 évátfordulásban
A múlt héten egy viszonylag rövid (háromórás), fantasztikus művészetterápiás alkalmon vehettem részt Czakó Gabinál: “évkacskaringón”. Végigmentünk a 2025-ünkön, átlebegtük magunkat az elmúlt éven, majd elébe néztünk a 2026-nak, és mertünk álmodni is, szárnyalni!
Ez volt életem első olyan évváltása, hogy ennyire tudatosan léptem át egyikből a másikba. Nagyon kellett, és mindenkinek ajánlanám is!
Ezt a virtuális, nyitott “naplófelületet” is szeretném használni, hogy rápillantsak fókuszáltan a Lámpás évátfordulására is.
2025 • visszatekintés
A Lámpás 2023 nyarának végén indult, így 2025 már egy rutinosabb működésben telt, de azért bőven abban voltunk, hogy vannak még hiányok - elsősorban a kertben, kültéren -, melyeknek a kezelése egyelőre előttünk áll. A működtetés, a foglalások egyelőre “lendületből jöttek”, de elkezdtünk megérezni egy átalakulást, és itt volt az ideje ráhangolódni új ösvények kitaposására. A szöveg a sok-sok ‘25-ös fotó alatt folytatódik.
a n a g y s z á l l á s k ö z v e t í t ő d i l e m m a
Nagy eltökéltséggel kezdtem anno, és kötöttem magammal egy megállapodást - amelyet a kis online közösségben is sokat emlegettem -, miszerint addig viszem kizárólagosan a közösségi média felületein és a honlapunkon a foglalások menedzselését, és hagyom ki a szállásközvetítőket, ameddig elbírja a rendszer. Hittem, hogy ez elősegíti a bensőségesebb, közvetlenebb miliőt, és igazán kell, hogy a Vendég úgy érkezzen meg, hogy biztosan látja a sok-sok szép fotónkat, a mindennapi kommunikációnkat, hogy milyenek vagyunk, hogyan várjuk. Hogy már előzetesen bele tud valamennyire helyezkedni a hangulatba, mert ehhez igyekszünk mindent megmutatni. Ide még visszakanyarodunk.
a k ö z ö s s é g i m é d i a e m b e r f o r m á l ó k o h ó j á b a n
2025 nem volt könnyű év. Sem a munkában, sem a személyes életünkben. Nagyon sokat tanultam a közösségi médiás “életről”, benne magamról, a határaimról, a gyengepontjaimról, az erősségeimről, a sebezhetőségemről. A szükséges korlátokról.
A keresztény böjt 6,5 hete alatt 99,9%-ban el is csendesedtem az Instagram és Facebook felületeinken, és sok-sok felismerésem lett. Hoztam rossz döntéseket is, melyek inkább befelé rázták meg a rendszert, kifelé talán kevésbé. Nekem ez egy dimbes-dombos terep, ahol néha könnyedén száguldok lefelé a biciklimmel, máskor viszont majd’ feladom a felfelé tekerésekben. Mégis, nem tudnám enélkül elképzelni a Lámpás az Úton mindennapjait.
e m b e r e k é s t a l á l k o z á s o k
A Lámpástól az eddigi 2,5 éve alatt sok fantasztikus embert kaptam - mind a Vendégekben, mind az online térből kiindulva. 2025 ilyen szempontból elképesztően gyümölcsöző volt. Leírhatatlan ajándékok, és állandósulni látszanak többen is (bimbózó barátságok…)! Egyúttal nagy veszteségeket is megéltem ilyen téren, elsősorban a saját hibámból. Túlzás nélkül: ez fájdalmas gyászt jelent. Mondom, tanulásban vagyok.
A Vendégek között egyre több lett a visszatérő - ezt a jelenséget a mai napig csodálattal és magamat csipkedve figyelem. Nem tudok elég hálás lenni Értük!
Ez az év hozta el sajnos az első olyan vendégtapasztalatot is, amikor a valóságban is láthattam, amit addig csak elméletben tudtam: a Lámpás sem való mindenkinek! Nem csak a külsőségekben nem passzoltunk, de valószínűleg rosszkor és rossz helyen is “találkoztunk”. Neki sem estünk jól, és nekünk sem esett jól az a visszajelzés, amit akkor kaptunk, mert tudtuk: nem építő jellegű kritika volt. (Álljon is itt egy tipp: ha mást szeretnél megajándékozni, vagy magaddal hozni úgy, hogy nem tudja, hová fog jönni, érdemes nagyon jól átgondolni, körbejárni, biztosan tetszene, passzolna-e az a hely, amit kinéztél neki.)
Régi vágyam teljesült novemberben, amikor Csetvei Krisztivel beszélgethettem, és ide, a “Történetek” alá fel is került az első “Móri borvidéki történet”, első ízben az ő pincészetüket és szemléletmódjukat bemutatva. Annyira, de annyira élveztem az egészet! Folytatás következik azokkal a termelőkkel, borászokkal a sorban, akik a Lámpás mindennapjait is meghatározzák.
a m á s i k “m u n k á m”
A 2025/26-os tanévben utolért anyai örökségem, és pedagógusnak álltam (vagy ez nem is az?). Na jó, végülis ez az egyik diplomám is… Református hittant kezdtem tanítani az egyik móri iskolában a felső tagozaton, és hatalmas ajándék itt is az a néhány fiatal, akik rámbízattak. Ez egyetlen nap délutánját foglalja le, mindenesetre néha-néha komolyabb logisztika a Lámpást és a tanítást összehangolni.
v i s s z a a s z á l l á s k ö z v e t í t ő d i l e m m á h o z
Ősszel egy olyan tendenciát kezdtem megfigyelni a foglalásokban, hogy az év végéhez közeledve elbizonytalanodtam. Egyre közelebb jött a szállásközvetítők bevonásának valósága. Tudom, sokan ezt könnyeden megteszik - akár csak ezt használják -, de nekem ez hatalmas és félelmetes lépésnek tűnt. Sőt, első körben valami egészen más elevenedett meg. Mindig is mondtam, hogy mi ezt az egész Lámpást úgy kaptuk “ajándékba”, és szeretném tudni bármikor elengedni, ha kell. Nos, sosem felejtem azt a decemberi napot, amikor úgy mentem fel sírva a lépcsőkön a házhoz, hogy átéreztem - mert elképzeltem -, ez most olyan, mintha az utolsó takarításra érkeznék, és kis idő múlva ez már nem a mi tulajdonunkban lesz. Lelki szemeim előtt nagyon élénken láttam mint valid ocpió, hogy akár eladjuk az egészet, és elbúcsúzunk mindentől, amit a Lámpás jelentett: a munkahelyemet, bevételt, küldetést, sok-sok találkozást. Sok volt, hogy minden foglalásért százszorosan meg kellett dolgozni, és azok egy része is lemondásra került. Sok volt, hogy gyakran úgy éreztem, a Lámpás miatt nem tudok úgy jelen lenni a gyerekeink életében, ahogy igazán szeretnék. Sok volt, hogy érzelmileg, testileg, szellemileg elfáradtam a mindennapokban. Dani, a Férjem most is, mint mindig, higgadtan kitartott. Igazi mélypont volt, egyszerre nagyon felemelő, mert igazán láttam, hogy valóban el tudnám engedni! S akkor jött a fordulat, és új lelkesedés, új remény érkezett. Végül úgy döntöttem, megcsinálom az egyik, majd most hamarosan egy másik szállásközvetítős regisztrációnkat is.
2026 • álmok és tervek
Itt van, már zajlik - a jég, egyúttal az új év. Szeretem. Vártam. Más vagyok, mint tavaly. Külsőleg, belsőleg, mindenhogy. A Lámpást ugyanúgy szeretem, csak már rétegezettebb a kapcsolatunk.
Nem szaporítom tovább a szót, inkább tételesen sorolom, miket szeretnék megvalósulni látni ebben a reményteli évben a Lámpás az Úton háza táján.
Nagyon szeretnénk egy új fotózást Rékával. A nyarat látnám a legjobbnak.
Szeretnénk kicserélni az utcai kaput és kerítést, illetve a ház mögötti, erdő alatti kerítésünket is.
Több kültéri fényre vágyom a kertben.
Augusztusban esedékes a háromévente kötelező újraminősítésünk.
Ősszel jó lenne belevágni egy fásítási projektbe, a japán Miyawaki-módszer nyomán. Egy kedves erdész Vendégünk ötletelt velünk ez ügyben.
Tervben van egy olyan új alkotócsomag - egyelőre a vágyott kerti imasétát helyettesítendő -, amely végigvezetné az érdeklődőket a keresztény evangélium, az örömhír egészén, a Teremtéstől a reményteljes Jövőig, szöveg és alkotás együttes terében. Ezt akár kiküldhető formában… Kántor Virág barátnőmmel készülünk, ha minden terv szerint alakul.
A zseblámpás projektemnek egyre inkább körvonalazódik a formája. Ha minden igaz, a honlapon egy rejtett, de a link birtokában bárki számára elérhető oldalon fogok írni bejegyzéseket - ide szeretném átcsatornázni az elmélkedősebb, spirituálisabb gondolatfolyamokat, ezektől tehermentesítve a Lámpás láthatóbb felületeit.
Ennyi. Gyors lekerekítés. Várom, várom, várom 2026-ot. A kihívásokat, az örömöket, a küzdelmeket, mindenekelőtt a VENDÉGEKET! Aztán majd az év végén számot vetünk.
(Aki konkrétabb számokra kíváncsi 2025-ből, a közösségi média felületeinken elolvashatja a “statisztikai” visszatekintést az Instagramon, vagy a Facebookon.)
“Kövicses az út, és néha oly sötét, Felsérti a talpamat, ha nem figyelek én. De ha felnézek Terád, lábam biztos úton jár. Szemed tiszta fénye szívem menedéke. ”
