Amikor nagyot hibázom
“Mind elvesztünk, s valójában nincs is ennél megfelelőbb állapot, ha az ember Isten után vágyakozik” (Philip Yancey)
A közösségi média felületeinken vasárnaponként #úrnapi bejegyzéseket szoktam közzétenni. A mai napon úgy éreztem, szeretnék hosszabban írni: hogyan is élek meg egy olyan nagyobb kavarodást a Lámpással kapcsolatban, amit én okoztam figyelmetlenségből és hanyagságból kifolyólag, és hogyan kötődik ez Isten szeretetéhez ÉS igazságához.
-
#úrnapi #transzparencia #tisztasor #nagyothibáztam #igazság ÉS #kegyelem
“A velem beszélő angyal újra fölébresztett engem, ahogyan álmából szokták fölébreszteni az embert, és ezt kérdezte tőlem: Mit látsz? Így feleltem: Egy színarany lámpatartót látok, tetején egy tál; hét mécses van rajta, és a tetején levő mécseseknek hét-hét csücske van. Két olajfa áll mellette, az egyik a táltól jobbra, a másik balra.” (Zakariás 4,1-3)
“Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem.” (Jób 14,4)
“Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.”(Rómaiaknak írt levél 3,12)
“Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében.” (János 3,17-18)
A Zakariás-féle ige a Lámpás indulása előtt körülbelül két évvel ütött fejbe, amikor szó szerint az éjszaka közepén felébredtem, és a Biblia applikációm napi bibliaolvasó kalauzát megnyitva “random” ez szerepelt. Elolvastam az egész fejezetet, és ledöbbentem. Akkor már nem csak fejbe, hanem szíven ütött - érdemes egyben elolvasni. Tudtam, hogy akkor ezek éppen nekem szóló szavak. Fel akartam adni, annyira rosszul álltunk a Lámpással, és a körülményeink is totálisan a béka feneke alatt voltak. Lelkileg mélypontot éltem meg, és csak hadakoztam a Mindenség Urával, hogy ezt az egész Lámpás az Úton projektet biztosan nem gondolta komolyan, és valamit félreértettem. Ennél persze cizelláltabban… Akkor jött az éjjeli tuning, a pecsét, az elhívás megerősítése. Azóta van két pici olajfánk a ház alatt… az Ő dicsőségére.
Tegnap éjjel, azóta a Lámpás miatt sokadszor, ismét felébresztett. Most nem lelkesíteni, hanem visszaterelni irányba, megdorgálni, megszomorítani. Okkal. Néhány dolgot totálisan összekevertem a Lámpással kapcsolatban, és hatalmas csalódást okoztam valakinek. Ennek részleteire most nem szeretnék kitérni, ez a mi ügyünk. A tanulságokat levontam, de a tüske, illetve annak a helye és emléke, teljesen jogosan, mindig megmarad.
“Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.” (2Korinthus 7,10).
Isten megmentettjeként újra és újra emlékeztetnem kell magamat arra, hogy a Teremtő tökéletes igazságával szemben az én “jóságom”, “igazságom”, “jóra törekvésem” soha, soha, de soha nem érhet fel ahhoz a mércéhez, amit Isten joggal állít fel minden teremtményével szemben (#challengeit but #itstrue ). Akármennyit erőlködök, látható módon előbb-utóbb hibázni fogok. Ha esetleg mások számára nyilvánvalóan nem is tűnik fel, a szívem, a gondolataim, a bennsőm akkor is tele lesz hol szeretetlenséggel, hol kisebbrendűségből fakadó gőggel, hol elbizakodottsággal, hol sértődöttséggel, hol lenézéssel, hol irigységgel, hol kigyomlálhatatlan gonoszsággal stb.)
Éppen ez a lényeg. Drága lelkészünk, Végh Tamás találóan mindig azt mondta: “Mindenki feje a víz alatt van. Mindegy, hogy te csak 2 cm-rel, vagy éppen 15 méterrel vagy a vízfelszín alatt, meg fogsz fulladni.”
Egyik kedvenc szerzőm, Philip Yancey “Jézus másként” című könyvét olvasva bukkantam egy ide vonatkozó igencsak felszabadító megfogalmazásra.
“A farizeusokéhoz (átvitt értelemben ítélkező, szenteskedő, képmutató emberek - közbeszúrás tőlem) hasonló törvénykező magatartás soha nem vezethet sikerre; nem azért, mert túl szigorú, hanem azért mert nem eléggé az. A hegyi beszéd mennydörögve, ellentmondást nem tűrő hangon adja tudtunkra, hogy Isten előtt mindnyájan - gyilkosok és indulatos emberek, házasságtörők és bűnös vágyakat dédelgetők, tolvajok és a más tulajdonát megkívánók - egy szinten vagyunk. Mind elvesztünk, s valójában nincs is ennél megfelelőbb állapot, ha az ember Isten után vágyakozik. Az abszolút ideál magasságaiból nagyot zuhanván egyenesen a kegyelem védőhálójába érkezünk.